Hogyan készüljünk – szülők és gyerekek – az iskolára?
„Kívánjuk hogy öröm legyen számukra a tanulás.” Szalai Borbála versét idéző mottóval szervezett a kiskunfélegyházi Dudás Kreatív és Játszóház pódiumbeszélgetést az iskolaérettségről.
A szervezők célja az volt, hogy kötetlen formában tudjanak találkozni a gyermek fejődéséért felelős felnőttek: a szakemberek és a szülők. A pódiumbeszélgetés fő témái az iskolaérettség kritériumai, az óvodai felkészítő tevékenységek, az iskolai elvárások, az otthoni segítségnyújtás és a fejlesztés lehetőségei voltak. Ezután következett a kötetlen beszélgetés.
A szakértők – Hájer Sándorné, óvónő, Leiz-Vidéki Anett, tanítónő és Jánosi Ágnes, logopédus, gyógypedagógus, mozgásterapeuta – egybehangzó véleménye, hogy a legfontosabb a gyermekek felkészítésében a játék. A jól bevált „varázshármas” a baba, a kocka és a labda. A baba a szerepjátékokkal a pszichológiai érettséget segíti elő (együttműködés, szabálykövetés, alkalmazkodás és a kommunikációs készséget is) , a kocka a kognitív területeket fejleszti (térérzékelés, formafelismerés, figyelem, logikus gondolkodás és a finommozgást is), a labda a mozgásban ügyesít (térérzékelés, összerendezett nagymozgások, keresztezés, oldalak összerendezett mozgása). Emellett a közös meseolvasás is elengedhetetlen, ezzel két kiemelkedően fontos képesség, a szövegértés és szövegalkotás fejlődését segítve. Ehhez persze nem elég olvasni, rövid, célzott kérdésekkel érdemes beszélgetni a hallottakról. Lefekvés előtt az érzelmi kapcsolatot erősíti az esti mese, a szülő ölében.
Ezen kívül kulcsfontosságú az önállóságra nevelés és az érzelmi kiegyensúlyozottság megalapozása. Fontos, hogy a gyermekünk már ismerje saját erősségeit, és fejlesztendő területeit is – ezzel segítve kudarctűrését, kitartását a nehezebb feladatok előtt, és növelve magabiztosságát abban, amiben jó.
Mikor kell segítséget kérni a felkészülésben? A gyógypedagógus úgy fogalmazott, akkor, ha a gyermek valamiben „túl”. Túl sokat vagy túl keveset beszél, túl sokat vagy túl keveset mozog. Ekkor érdemes elvinni szakértői vizsgálatra. Ha valódi nehézséggel küld a gyermek, annak a nagycsoportnál hamarabb nyoma van a fejlődésben. Az alábbi főbb kérdéseket érdemes átgondolnia egy szülőnek:
- Zavartalan volt-e a terhesség?
- Problémamentes volt-e szülés?
- Történt-e valami rendkívüli a kórházban?
- Minden beszéd- és mozgásfejlődési szakasz lezajlott-e?
- Ha igen, megfelelő sorrendben, a határidőkön belül történt-e?
Azonban ha konkrét fejlődési vagy tanulási zavar nem áll fenn, akkor is lehet iskolaéretlen a gyermekünk. Ha már nagy nyomtatott betűket ír, tízes számrendszerben számol, és sorolja a verseket, akkor is lehetnek nehezen észrevehető vészjelzők, amelyek azt mutatják, egy ismétlő nagycsoportos év sokat jelenthet a gyermek későbbi iskolai életében. Ilyen jelző a rövid figyelem-koncentráció. Fontos, hogy figyelmét hosszabb ideig is képes legyen fenntartani, alakuljon ki a monotóniatűrése. Rágja-e a körmét, száját, miközben feladathelyzetben van? Ő az utolsó a cipőhúzáskor? Ezek is idegrendszeri, pszichológiai éretlenségre utalnak. Ezek a gyerekek jól teljesítenének már az iskolában, de egy évvel később sokkal kevesebb stresszel érnék el ugyanazt az eredményt.
Az este az alábbi összegzéssel zárult: a szülők legfontosabb otthoni feladata a játék (baba, kocka, labda), a mese (nappal kérdésekkel, este megnyugtatáshoz), és az önismeret fejlődésének segítése. Utóbbinál fontos a pozitív megerősítés, de néha a kudarc is, otthon azonnal segítséget tudunk nyújtani a kudarc kezelésében, így az iskolába érkezéskor gyermekünknek már bevált módszere lesz a hasonló helyzetekre. Ha úgy látjuk, a gyermek fejlődését végigkövető kulcskérdések alapján, hogy segítséget kell kérnünk, ne féljük, bátran forduljunk szakemberekhez (óvodapedagógus, a szakszolgálatok, független szakemberek). Ha gyermekünk átlagosan fejlődik, de lassú vagy stresszesnek tűnik, bátran kérdezzük meg az óvodapedagógus véleményét az iskolaérettségről!
Nem kell minden gyermeket az óvodában tartani. Ahogyan iskolába küldeni sem. A legfontosabb szempont, hogy a lehető legkevesebb nehézséggel induljanak el ezen a várokozással és újdonságokkal teli úton. Hiszen Szalai Borbálát idézve mindannyian azt szeretnénk, ha öröm lenne a gyermekek számára a tanulás.
